A száguldó cirkusz legújabb pályája: Szingapúr, kanyarról kanyarra

A szingapúri pálya meglehetősen kétarcú, hiszen olyan, mintha egy utcai és egy épített aszfaltcsíkot ötvöztek volna. Nagy része palánkok között kanyarog a metropoliszban, ám a célegyenes, valamint az azt megelőző és követő egy parkra emlékeztet. Széles kerékvetőkkel, zöldövezettel és kavicsággyal – ez már az épített szakasz. A pilóták az első három kanyar után a város széléről haladnak a város központjába, és a pálya melletti fűágyak helyét korlátok, palánkok veszik át, itt tehát nincs lehetőség és hely a hibázásra.

A szingapúri pálya elég széles, akárcsak Valencia, ugyanakkor az éles, betonfallal szegélyezett kanyarok az amerikai Champ Car-sorozat utcai pályáit idézik. A város hatalmas felhőkarcolóival, és a pálya fölött átívelő felüljárókkal Detroitra emlékeztet. Az épített szakaszról Melbourne, a derékszögű kanyarokról pedig a másik ausztrál pálya, Adelaide juthat eszünkbe. Az Anderson-híd utáni kanyar a valenciai utolsó kanyar mása. Városi pályáról lévén szó, olyan látványelemekkel találkozunk, mint a Singapore Flyer óriáskerék, a sokszínű Parade Grandstand, a nemzeti úszóparádé tribünje, ami előtt, majd alatt haladnak át az autók. Ehhez azonban fel kellett tölteni a tengert, ami egyedülálló, nemcsak a Formula–1-ben, de a világ motorsportjában is. A pálya egyharmada a Mariana-öböl mentén fut, a versenyzők pedig áthaladnak a már említett Anderson-hídon, egy vashídon és még egy hídon, az Esplanade Drive-on.

Az átlagsebesség várhatóan 190 km/ó alatt lesz, a végsebesség pedig 305 km/ó. Két szakaszon érik majd el a 300 km/órát, a célegyenesben és a Raffles Boulevard-on, az 5. és 6. kanyar között. Az egyenesek után kemény féktávok következnek, amelyeket javarészt derékszögű kanyarok követnek. Persze azért akad néhány trükkös kanyar, ahol a pálya balra ível, majd élesen jobbra kanyarodik.

A leglassúbb kanyar az Anderson-híd utáni hajtű, amit 60 km/ó alatt teljesítenek, de ezen kívül is a legtöbb kanyart 100 km/ó alatt veszik, ezért nagy leszorító erőt igénylő pálya a szingapúri. Emiatt alacsony a végsebesség, és nincsenek túl hosszú egyenesek. A pálya leggyorsabb kanyarja a célegyenesre vezető dupla balos, 230 km/órával.

A pálya leggyorsabb szakasza a Raffles Boulevard, ahol egy padlógázos jobb törés található, a pálya legjobb és talán egyetlen előzési pontja, egy derékszögű kanyarral a végén. Ezen a részen a versenyzők 300 km/ó felett száguldhatnak, akárcsak a célegyenesben. A rajt nagyon fontos lesz, ugyanis előzni ezen kívül szinte lehetetlen. A 3. kanyarban emiatt nagy tülekedésre lehet számítani.


Egy kör a pályán

A célegyenes (300 km/ó) után három lendületes kanyar következik, amelyek a pálya épített szakaszát jelentik. Az első kanyart 190 km/órával veszik, majd gázt adnak, és máris a harmadik előtt fékeznek, amit 105 km/ó körül teljesítenek. A kerékvető köveket mindháromban erőteljesen használni fogják a versenyzők.

A négyes számú kanyar előtt hatodikba váltanak fel, majd 175-tel teljesítik az elnyújtott jobbost harmadik fokozatban. Ezt követi a pálya leggyorsabb szakasza, a Raffles Boulevard, 300 km/ó fölötti sebességgel és egy padlógázos jobb töréssel a közepén. Az egyenes végén található a pálya második előzési pontja – az első a célegyenesnél. A következő három derékszögű kanyar az adelaide-i pályára emlékeztet, csak itt bal-jobb-bal a sorrend.

Ezek után újabb gyors rész, a St. Andrew’s Road következik, 275-tel a végén, majd egy sikán – amelyet mintha gokartpályáról hoztak volna, és ahol szinte átrepülnek a kerékvetőkön a pilóták.

A gokartos sikán után a versenyzők padlógázzal vágnak át a jobb-bal törésen, majd 250 km/órával száguldanak át az Anderson-hídon, amelynek végén hajtűkanyar található. Ez a pálya leglassúbb kanyarja, hiszen 60 km/ó alatt kanyarodnak, ez egyébként újabb előzési pont. Az Esplanade Drive megint gyors rész, 285 km/órával, ismét enyhe jobb-bal töréssel, majd éles jobbkanyarral a végén. Az egyenes végén trükkös kanyar, a pálya balra ível, eközben kell fékezni és élesen jobbra kanyarodni, majd balra. A Parade Grandstand tribünje előtt haladnak el, majd balkanyarral átmennek a tribün alatt, amit jobbkanyar követ, sikánt idézve. A pálya végén újra az épített szakasz következik, a széles kerékvetőjű jobb-bal sikán, majd az utolsó két kanyar a pálya legélvezetesebb kombinációja, amelyből 5. sebességi fokozatban 230 km/ó fölötti sebességgel érkeznek vissza a célegyenesbe az autók.