Michael Schumacher (elöl) előzések terén kiemelkedett a mezőnyből (Fotó: Action Images)

A 2011-es Formula–1-es világbajnokság Sebastian Vettelről szólt, a Red Bull német pilótája 24 évesen és 98 naposan minden idők legfiatalabb kétszeres világbajnoka lett,15 rajtelsősége egy idényen belül szintén példátlan. Utóbbival ugyanúgy Nigel Mansell 1992-es teljesítményét múlta felül, mint 739 élen töltött körével – igaz, erre három versennyel több állt a rendelkezésére, mint Mansellnek 19 évvel ezelőtt.

A 122 pontos előnye az idény végén szintén a valaha volt legnagyobb, de az idei pontozási rendszer kedvezett neki a korábbi idényekben domináló versenyzőkkel szemben.

Rubens Barrichello versenyről versenyre nyújtja rekordját, az idény végeztével már 322 nagydíjrajtot számlál, és még nem mondott le arról, hogy meghosszabbítsa karrierjét. Michael Schumacher visszatérése óta kevés rekordját tudta tovább nyújtani: az idén a Japán Nagydíjon 142-re növelte ama versenyek számát, amelyeken legalább egy kört az élen fejezett be.

Valenciában új F1-es rekord született, mind a 24 versenyző célba ért. Negyedszer fordult elő, hogy senki sem esett ki, de ilyen nagy mezőnynél még sohasem.

Negatív rekord, hogy csupán heten állhattak fel a dobogóra 2011-ben, ugyanannyian, mint 1992-ben, 2000-ben és 2002-ben. Ráadásul az első két futamot követően ugyanaz az öt versenyző, Vettel, Mark Webber, Fernando Alonso, Jenson Button és Lewis Hamilton váltogatta egymást a dobogón. Ezzel együtt hihetetlen, de igaz, hogy Vettel, Alonso és Hamilton együtt még sohasem állt dobogón.

Az Olasz Nagydíjon az első öt helyen világbajnok ért célba, a Vettel, Button, Alonso, Hamilton, Schumacher sorrend történelmi esemény volt.

Jegyezzük meg, hogy bár el sem kezdődött még a 2012-es idény, egy rekordot már elkönyvelhetünk: Kimi Räikkönen visszatérésének köszönhetően soha nem látott számú, hat világbajnoka lesz a mezőnynek.

A legtöbb előzésről készített táblánkat az erre szakosodott Clip the Apex gyűjtéséből nyertük, amely a Mercedes több helyen is megjelent listájával ellentétben nem veszi figyelembe a versenyek első körében történt pozíciószerzéseket. Ezen az első helyezést Jenson Button kaparintotta meg 74 sikeres manőverrel, amelyekből 26-ot Kanadában mutatott be.

Ezért itt kevesebb előzést számláltak, mint a Mercedes listáján, amelyen nem Button, hanem a tőle a Clip the Apexnél eggyel elmaradó Michael Schumacher az éllovas. Az első körös manővereket is figyelembe véve Schumacher 116 előzéssel zárta a szezont, azaz gyengébb időmérős teljesítményét sikerült kompenzálnia a rajtoknál.

Button viszont nem nyert sokat az első körökben, a két adat között csupán 11 előzés a különbség, és a Mercedes listáján a McLaren angolja csak a 9. A középmezőnyből megelőzi őt Sébastien Buemi (114), Kobajasi Kamui (99), Jaime Alguersuari (94), Pastor Maldonado (91), Paul di Resta (90), Sergio Pérez (87) és Rubens Barrichello (86) is.

Az élmenők közül a rajtjaival sokat nyerő Alonso a második körtől számított listán 35 előzéssel a középmezőny végén van, de megelőzi Vettelt, akinek nem nagyon kellett előzésekkel foglalkoznia. Az első kört is beszámítva 27, azokon kívül 24 manőverrel zárt, s csak a kiscsapatok pilótáit hagyta maga mögött.

Az idény a DRS-nek és a Pirelli gumijainak köszönhetően mindenképpen előzési rekordot hozott, a Mercedes szerint a 19 futamon 1486 előzés történt, míg a CTA-nál 1152-t számoltak. Az idén csupán három esős verseny volt, az ezeken történt manővereket leszámítva 943 előzés történt, míg három éve, 2008-ban a száraz futamokon csupán 137 előzést jegyeztek fel.

A 2009-es valenciai futamon egyetlen előzés sem történt, az idei Török GP-n viszont 85. Az isztambuli parádé fő oka a DRS-zóna volt, a nyitható hátsó légterelőnek az idény során 370 pozíciószerzést tulajdonítottak. A Török Nagydíj után Kanada (79 előzés) és Kína (67) következett a sorban, míg a legkevesebb sikeres manőver Monacóban történt: 16. Ausztráliában eggyel, Brazíliában és Indiában kettővel több előzés történt.

A DRS Törökországban és Abu-Dzabiban 50-50 előzést eredményezett, Kínában 37-et, Barcelonában 29-et – Kanadában az eső okozta a sok sikeres manővert. A DRS-nek Monacóban csak ketten köszönhették előzésüket, Melbourne-ben 5, Silverstone-ban 6, Interlagosban 7 alkalommal hagyták maguk mögött riválisukat a pilóták az idei találmánnyal.

Ami a versenyköröket illeti, Vettel valószínűleg simán az élen végzett volna, ha nem esik ki defekt miatt az Abu-dzabi Nagydíj első körében. Ám a balszerencséje miatt ebben a kategóriában egészen az 5. helyezésig csúszott vissza e kategóriában. Megelőzte őt a vb-n mögötte végző három versenyző, Alonso, Button és Webber is, de Paul di Resta még őket is lepipálta, 1105 versenykörrel a legmegbízhatóbb volt – nem rossz egy újonctól, és nem csoda, hogy ez a produkció szerződéshosszabbítást ért a Force Indiánál.

A legtöbb kört ugyanabban a pozícióban Sebastian Vettel töltötte: 739-szer haladt át a célvonalon a mezőny élén.  Ez több mint kétszer annyi, mint más ugyanabban a pozícióban (Alonso a harmadikban), s híven tükrözi a Red Bull német pilótájának egyeduralkodását. Az első helyen rajta kívül csak további hét versenyző fejezett be versenykört 2012-ben.

Vettel legrosszabb helyezése a 10. volt, az idei mezőnyből öten (Vitantonio Liuzzi, Daniel Ricciardo, Timo Glock, Karun Chandhok és Jérome d'Ambrosio) egyszer sem jutottak ilyen magasságokba. A legtöbb helyezésbe Michael Schumacher kóstolt bele. a 23. kivételével az összes pozícióban átszelte legalább egyszer a célvonalat a futamokon.

S végül a rend kedvéért álljon itt a világbajnokság végeredménye – ha valaki esetleg nem emlékezne arra, ki melyik istállóban szerepelt a 2011-es idényben.